Előttem egy összekevert mozaik rejtvény, kezemben egy rejtvény. Nem látok tisztán (lehet, hogy az éjszakai koktélok miatt), de megpróbálom megfejteni mi van előttem. Tudom azt, hogy bizonyos értelemben a művészet és a tudomány is mozaik rejtvény, melyek a világ több részletét analizálják. A rejtvény megfejtése, miként a művészeti vagy a tudományos feladványé azon múlik, hogy hogyan tudjuk megszervezni a képelemeket, hogy azok egy egységes és kielégítő egészt alkossanak. A mozaik rejtvények nem igazán feküdtek nekem.

A rejtvény Victor Vasarely festménye „Majus MC” (1. ábra, o.14), mely része a „Bolygó Folklór” 1960-as szériának. Vidám és színes térbeli nüanszokkal megtűzdelt kompozíciót látunk. A látvány négyszögletes, ebben vízszintes és fügőleges alakzatok és kombinációk vannak, melyek ellenhatást gyakorolnak. A mű laposnak tetszik, mélység csak akkor jelentkezik, mikor a sötétebb színek ellenhatást gyakorolnak a világosakra. Az alkotó szisztéma nehezen érthető. Az egyszerűbb formákat és alapzatokat felismerem és mégis az összhatás furcsa, mintha a cél az lenne, hogy az egyik forma kitörölje a másikat. Nem tudom jobban megmagyarázni, sem másként elmondani. A rákövetkező alakzat kitörli az előzőt. És mégis az összhatás a tisztánlátás érzetét kelti. Bámulom tehát a rejtvény többi elemét és tűnődöm, mi is történik itt?

Jobban megnézve azt látom, hogy a műnek egy rend az alapja ciklikus formák és színes alakzatok kombinációja. A közepétől kezdve, világoszöld és sárga, majd egymást követő formák spirálisan az órajárás irányába futnak. Ugyanazok a színértékek ismétlőnek izonyos helyértékű közökben – különös tekintettel a világossárga cikluskezdő három négyszögre.

Miközben egy kerek dudor jellegű rejtvénymozaikkal bajlódom, próbálgatom, sikertelenül, ezt egy másik mozaikhoz illeszteni, rájövök arra, hogy Vasarely nemcsak művész, de matematikus is volt. A térköz geometriáját és ponthalmaz topológiáját analizálva lebontotta azt hálózatokra és ezekre építette festményeit. Megkísérelte, hogy analizálja, megértse és tolmácsolja a felfogást, hogy megértse az egyenes átvezetést a látás oka és effektusa között. Visszaemlékezett arra, hogy gyerekkorában mennyire elkápráztatták a vonalhálózatok, amelyeket az időjárás-jelentés térképein és az izobár vonalakon látott és a mozgás képzetei, melyek a futó vonatról látott tájkép változásait jelentették. Az idea, hogy az idő és a mozgás képzetét vissza lehessen adni egy síkon elkápráztatták Vasarelyt és a dinamikus szerkezetek utáni kutatás odáig vezette őt, hogy (miként a természettudós) megkísérelje bemutatni a környező világ mikro- és makrostruktúráját – mely szabad szemmel nem látható. Egyszer ezt írta: „Közelebb érzem magam a természethez, mint egy tájképfestő, belső struktúrájánál közelítem meg a természetet, alapelemeinek térszerkezeténél.” (Folklore Planétaire, 20. o.)

A rejtvény arra késztet, hogy újraértékeljem Vasarely művészetét, az Op artot. Eltekintve számos kritikusától, ez a művészet, legjobb perceit véve alapul, szellemi és vizuális értékeket képvisel. Mint az 1960-as évek legtöbb mozgalma az Op artnak megvolt a társadalmi fejlődést figyelembe vevő politikája. Az érzékekre, mindannyiunk érzékeire hatott. Vasarely szerint a közösség plasztikus művészete volt; 1954- es „Sárga manifesztójában” arról beszélt, hogy ez egyrészt demokratizálja a művészetet, másrészt pozitívan viszonyul a technológiához és a művészet szelleméhez. Úgy érezte, hogy egy műalkotás egyedisége és a művész személyes részvétele az alkotásban a kiváltságosak útja. Őmaga úgy dolgozott, hogy modern technikai megoldásokkal tömegcikké válhasson alkotása. Ez ellentmondásosnak hathat – hogy a mű elrugaszkodjék az egyeditől. De, más művészekkel ellentétben, Vasarely nem kifogásolta a tömegkultúrát, nem érzett konfliktust e tekintetben. Nem kompromisszumról volt szó, hanem arról, hogy minél több embert akart megközelíteni műveivel. Művészeti programjával előre látta, hogy a műveinek integrálódnia kell a minden-napi élettel, hogy bárki élvezhesse azokat. Meg volt arról győződve, hogy a „világ és a művészet egységet alkothat”, a látás felfogóképességén keresztül. Ezért összpontosított a látás adta hatásokra. Ez az azonnali élmény művészete.

Lám már szerencsésebb vagyok a dudorokkal és a rejtvény mozaik kontúrjaival. Talán azért, mert elhatároztam, hogy a szélső darabok beillesztésével kezdem. Fokozatosan rájövök, hogy Vasarely művészete nemcsak kihívás az érzékeknek, hanem ráébreszt bennünket arra, hogy milyen bonyolult mindaz, amit a környező világból érzékelünk. Művészete nem konfliktus mentes, mert kinyilvánítja azt a hiábavaló kísérletet, melyet a szem végez, mikor két ellenkező érzékelést közvetít. Az érzékelő pszhichológia (Gestalt theory) terminusait véve alapul agyunk két térbeli megoldást fedezhet fel egyazon serkentésre reagálva. Az a tapasztalat, hogy a világot három dimenzióban látjuk, arra késztet bennünket, hogy a kettő közül az egyik térbeli megoldást válasszuk, de megbizonyosodás nélkül. Hogy eztkipróbáljam, félretettem a rejtvényt, elővettem a noteszomat és ceruzámmal két azonos méretű, de egybekapcsolódó négyzetet rajzoltam. Az összekapcsolás alapja négy parallel (2. ábra, o.20). Ez a híres Necker Kocka, melyet L.A.Necker, a híres svájci kristallográfus fedezett fel 1832-ben. A rajzot nézve először az egyik négyszöget látom visszahúzódni és a másikat előretörni. Fárasztó ezt sokáig nézni, mert agyunk nem képes arra, hogy két ellentmondásos szerkezetet egyszerre ismerjen fel – hiszen a kép valójában egysíkú. Vasarely szerint ez Trompe l’Oleil (állandó mozgás), vagyis az „érzelmi megrázkódtatás”, ami az élményt követi: mozgás megállás nélkül. Festményei hasonló módon járnak el, s ez próbára teszi látásunkat, mivel szemünk mintegy felfogja saját látás-tapasztalatát, tehát saját látásunk lesz a kép alanya.

Most már előttem van a rejtvény majdnem teljes keretezése. Kezemben az utolsó szöglet mozaikja. Kedvencem ez, mert elhelyezésével a mozaikok ciklikus összekapcsolódását érem el, kezdet és vég nélkül. A szerkezet nagyszerűségére ébredek. A rejtvénybe rejtve ott a „Majus MC”. Bizonytalankodom, mert tudom, hogy egy többirányú és bonyolult dologgal van dolgom. Kezdem élvezni a rejtvény fejtést, és egyre közelebb jutok Vasarely alapvető zsenialitásához: a rejtvény mozaik nagymestere ő. A rejtvény gyönyörű!

John M. Cunningham
Regional Cultural Centre

Adrian Kelly
The Glebe House & Gallery